(a mai ún. kenyérsütőgép nem játssz: ott nincs maradék vakarék, sem forró sütő stb)
(...)
Amikor a tüz már égött, az asszony kiszakitotta a tésztát. Neköm vót öt karikós szakasztóm, mög egy hosszikás, annak mondtuk „vekni”. Abba teritöttük a szakasztóruhát, möglisztöztük, a könyértésztát hat részre elosztval beletöttük a szakasztókba és betakartuk. Akkor a szakasztóba k‘t még egy órát. Amikor az asszon ‘kezdte kiszakittani a könyeret, a pompost szakitotta ki elõször. A pompost õtötte be utójjára és azt vötte ki elõször.
A kis pompos vót az ‘sõ, amit mögszegtek. Vót fé kilós? Mint egy nagyobb zsömle. Zselicbe pompos nékün nem sütött az asszon, azt mondták az a „Krisztus könyere”.
(...)
A kenyér két órán keresztül maradt a kemencében. Elsõnek a pompost szedték ki, azt is fogyasztották el elsõnek, majd azt a kenyeret, amelyre öltés elõtt a keresztet rajzolták.
(...)
A nagyböjtbeni elsõ kenyérsütés alkalmával a hagyományokhoz ragaszkodóbb cselédasszonyok a pompos tésztájába annyi fokhagymagerezdet tûzdeltek, ahány tagja volt a családnak. Amikor kisült, abból mindenki evett, hogy ne fájjon a torka. A néphit szerint a pompos azért Krisztus könyere, mert amikor a földön járt, az asszonyok még ilyen kis könyeret sütöttek.
(...)
in: Honismeret 2005/05 A kenyér és a kenyérsütés a somogyi uradalmi cselédek körében
A töki pomposról lsd. még: Utolsó poszt a töki pomposról
