A közkeletű - ám téves - felfogás szerint:  

A bozgor román kifejezés, jelentése: hazátlan. Pejoráló, lealacsonyító és bántó jelző.

Ám erről a románok mit sem tudnak:

...a románok a bozgor szó „hazátlan” jelentéséről nem tudnak. Nem is hallottak róla soha. (Kivéve talán egy-két jobban informáltat, akinek mi, magyarok már elmagyaráztuk.) Ők abban a hiszemben vannak, hogy ez a szó azt jelenti: „magyar”, csak egy kicsit csúfolódva, becsmérlően, meg nem is egészen jóindulatúan mondva.
Ha tovább olvassuk a cikket, érdekes dolgokra derül fény:):

De akkor honnan származik mégis a bozgor? Azt hiszem, sokkal egyszerűbb ennek a magyarázata: szóvegyüléssel keletkezhetett, mégpedig úgy, hogy vége a „magyar” jelentésű ungur vége, az eleje meg – hogyan is mondjam ezt most szépen, úgy, hogy senki se higgye, hogy csúnyákat akarok beszélni? – a magyar bozmeg eleje. Nemcsak azért írtam így, mert ez talán jobban tűri a nyomdafestéket, hanem azért is, mert ezt a románok így hallják. Abban pedig, hogy a bozgor kialakulhatott, az is közrejátszhatott, hogy az ungur-nak ikerszói formája is van, az ungur-bungur. Ebből az ungur előtag semleges, az ungur-bungur viszont csak csúfnévi használatban fordul elő. (Gyermekkoromban engem is bosszantottak vele.) Ide már csak egy kis szellemesség és pajkos kedv kellett, a bun- szókezdet boz-ra cserélése a megfelelő magyar szó alapján, s máris megvan az ungur-bozgor, vagy egyenesen külön a bozgor (a második szótagbeli o az első szótagbeli o hatására jelenik meg).

 Nem tudom,  mennyire helytálló, minden esetre érdekes levezetés:)

A teljes cikk (SZILÁGYI N. SÁNDOR: Bozgor) pdf-ben itt olvasható.

A cikk végével maximálisan egyetértek:

Persze az lenne a legjobb, ha a bozgorozás teljesen kimenne a divatból. Bízzunk hát benne, hogy mire ott fogunk tartani, hogy egyetlen magyar ember sem fogja soha oláhoknak nevezni a románokat, akkorára a román nyelvben is elavult archaizmussá válik a bozgor szó!