A ~ Németh László kreálmánya
A Kisebbségben (1939) című tanulmánya foglalja össze a magyar irodalom karakteréről és fejlődéséről szóló gondolatait. A tanulmányt a német veszedelem érzete hívta életre, a magyarság és a magyar irodalom homályban maradt értékeinek felmutatásával a védekezést kívánta szolgálni. A magyar irodalmat két típusban, a "mélymagyar" és a "hígmagyar" magatartásban ábrázolja, az előbbiben a kárhozó, lemaradó, de igazi nemzeti értéket teremtő alkotók tragikus sorsát látja; az utóbbiban a kevésbé magyar, de érvényesülő, felszínen maradó írót mintázza meg. Németh László "mélymagyar"-"hígmagyar" ellentétpárja az értékteremtő értelmiség kontraszelekciójára vonatkozott. Arra, hogy vajon kik adták a nyelvújítás - az ő értelmezésében: idegen minta kritikátlan és erőszakos alkalmazása a magyar kultúrára - óta a magyar irodalmi és - ezen keresztül a - szellemi élet nyelvi, kulturális és erkölcsi mintáit. Azok, akik igazi értékeket alkottak, és közük volt az őket körülvevő világhoz (hiszen bele voltak ágyazódva egy-egy közösség hagyomány- és értékvilágába, tevékenységük és teljesítményük mintegy abból nőtt ki), vagy pedig azok, akik nem értékeket, hanem szellemi árukat állítottak elő, nem kötődtek semmiféle közösséghez, és sikerük a silány, jellegtelen, felszínes szórakoztatást tette általánossá és kizárólagossá. Minthogy ők, a hígmagyarok váltak a mintaadókká, a mélymagyarok pedig sorra-rendre peremre szorultak, elszigetelődtek és kihaltak, a hígság teremtette űrbe beköltözhettek a jöttmagyarok. Azok, akik ha akarták volna, sem lettek volna képesek pótolni a nemzeti hagyomány értékvilágába ágyazottság hiányát. Ők csak éltek azokkal a lehetőségekkel, amelyek az ő megérkezésük előtt a szellemi elitben már lezajlott fordított kiválasztás következményei voltak. A szellemi kontraszelekció pedig általánossá vált és áttevődött a politikai életbe is. Az, hogy az értékes kiszorul, a silány győz, a betelepült pedig feléli a lehetőségeket. Az irodalmi, a szellemi és az erkölcsi élet mintaadói ugyanis rossz mintákat adtak, s azok hosszabb távon a közösségi élet egészét itatták át és rontották meg. A feladat pedig a kontraszelekció leállítása, az értékes minták általánossá tétele, a közösségi értékelés regenerálása volt és maradt. Németh László Szekfű logikáját követte ugyan, de kérdésfeltevése más volt. Ő ugyanis nem arra kereste a választ, hogy mi okozta Trianont, a történelmi Magyarország felosztását, hanem arra, hogy mi eredményezte a - feltételezett - zsidó és sváb térhódítást a magyar szellemi és a politikai életben.
(in: A magyar politikai skizofrénia feloldási kísérletei - Ötven éve halt meg Szekfű Gyula )
